Tiszafüreden a 19. században hazánk egyik legegységesebb, legegyénibb stílusú fazekas központja működött. A Közép-Tisza-vidéken található a „legmagyarabb fazekasstílus”. Az itteni mesterek mázas, gazdag díszítésű edényeket készítettek, mely hagyományt ez a műhely hitelesen viszi tovább. Karcag az 1950-es években a népi fazekasság központja volt, országos vezéregyénisége pedig Kántor Sándor. Őhozzá szegődött tanulónak Szűcs Imre, és 1970-ig ott töltötte az inaséveit is. Ebben a műhelyben dolgozott akkoriban id. F. Szabó Mihály is, akit másik nagy tanítójának tart.
Szűcs Imre 1972-ben alapította meg tiszafüredi műhelyét, itt tanította ki feleségét, Erzsébetet és lányait, Andreát és Juditot a fazekasság minden fortélyára. A család minden tagja népi iparművész. Imre 1987-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet, Andrea 2002-ben, Judit pedig 2007-ben a Népművészet Ifjú Mesterei lettek. Az ország egyik legkiemelkedőbb családi műhelyét alakították ki, ahol három mester dolgozik együtt. A tiszafüredi fazekas hagyományok hiteles követői és továbbéltetői, ugyanakkor nem idegenkednek az újszerű megoldásoktól és kihívásoktól. Szűcs Imre számos díjat kapott a tiszafüredi fazekas hagyományok kimagasló műveléséért (Gránátalma-díj, 2005; Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2013; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Príma díj, 2022). Munkássága része a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Értéktárnak, a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeként életműve a Szellemi Kulturális Örökség része. 2018-tól az MMA köztestületi tagja.