Az erdélyi származású Kovács családban már az 1800-as évektől több ágon is foglalkoztak lábbeli-készítéssel. Id. Kovács József (1912–1978) csizmadiaként parasztcsizmák készítésével és javításával, felesége, Kovács Irén (1923–2000) pedig a csizmák felsőrészének precíz kézi varrásával foglalkozott. Nyolc gyerekükből öten tanulták ki a szakmát, köztük a legidősebb fiuk, Kovács József (1946), aki csizmadia-, majd cipőtervezői-, 1985-ben pedig mestervizsgát tett. Felesége, Toja Irén (1948) cipőfelsőrész-készítő mester. József számos nemzetközi cipőkészítő versenyt nyert, 1998-2013 között összesen 2 kupát, 9 arany-, 7 ezüst- és 4 bronzérmet szerzett.
Fiuk, Kovács József Attila (1968) vitte tovább a családi hagyományt: cipész, ortopédiai cipész, csizmadia, majd 2001-ben mester lett. 1991-től saját vállalkozásában dolgozik. Számos hazai és nemzetközi elismerést szerzett, köztük két ízben a Gránátalma-díjat, öt alkalommal a Magyar Kézműves Remek Díjat. 2013-ban megkapta a Népi Iparművész címet, 2014-ben az Év Mestere Díjat, 2018-ban a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara Elnöki aranyérmét, 2021-ben a 2021 FolkTREND díjat. Wiesbadenben a Kézműves cipők Nemzetközi Bajnokságán 2007 és 2019 között 10 aranyérmet, 3 ezüstérmet, 2 bronzérmet és 6 különdíjat nyert.
Fia, Kovács-Csizmadia Márton (2004) apja nyomdokaiba lépve, 15 évesen a „Szegedi papucs újragondolva” országos pályázaton első helyezés ért el.