A kádár Hotyek család

A Hotyek családban több mint száz éve apáról-fiúra száll a kádár mesterség tudománya, hagyománya. Erdőbényén az 1800-as évek elejétől élnek, dolgoznak a kádáripar termékeinek készítésével foglalkozó emberek. Ezek a tárgyak szorosan kapcsolódnak a szőlőfeldolgozáshoz és a borkészítéshez. Ezért volt – és napjainkban is – jelentős a tokaji történelmi borvidéken a hordókészítő mesteremberek munkája. A kiváló minőségű termékek elkészítéséhez helyben van a zempléni kocsánytalan tölgy és a tokaji bor. A kádárok nem csak boroshordókat, hanem szüretelő edényeket, konyhai eszközöket, virág dézsákat, érlelő kádakat és egyéb használati tárgyakat is készítettek különböző fákból. Napjainkban igen keresettek a szauna dézsák és a pálinkák érleléséhez használatos hordók és más dísztárgyak.

A család mesterei: Hotyek Antal (1900–1968), Hotyek István (1930–2010), Hotyek Attila (1958), Hotyek Zita inas (1985), Hotyek Ákos (1988). Hotyek Antal az 1900-as évek elején kezdett dolgozni a szakmában. Kisebb kalákában, majd szövetkezetben készítette a hordókat. Két fia és egy vője is kádár lett. Hotyek István az inasévei után pincemunkásként Tokaj-Hegyalja nagy pincegazdaságában dolgozott mint karbantartó, a hordók gondozásával, javításával foglalkozott. A hordókészítést plusz munkában, otthoni műhelyében végezte. Hotyek Attila az örökölt tudást és a fiatal éveiben tanult gyakorlati fogásokat mint diplomás szőlész-borász, 40 évesen vette elő és kezdte alkalmazni. A 2004-ben átadott korszerű műhelyében 1200-1300 db különböző méretű és formájú edény készül.

Hotyek Zita már tizenévesként is rendszeresen megfordult a műhelyben, ahol az évek során sikerült elsajátítania a szakma alapvető fogásait. A kisméretű hordókat önállóan készíti.

Hotyek Ákos, szakmai tanulmányait befejezve, hat évig Németországban gyarapította ismereteit, ennek során olyan szaktudásra tett szert, amelynek segítségével jelentősen növekedett a családi vállalkozás termék kínálata.

Attila és Ákos napjainkban közösen dolgoznak az erdőbényei családi műhelyben, ahol nem csak termelő tevékenység van, hanem rendszeres mesterségbemutatót is tartanak az oda látogató csoportoknak. Attila 2007 és 2016 között öt alkalommal kapta meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek díját. Attila és Ákos több edénye érdemelte ki a népi iparművészeti alkotás minősítést. Zita 2014-ben a Mesterségek Ünnepén az Év Ifjú Mestere lett.