A kosárfonó Pados család

Pados Zoltán kosárfonó, népi iparművész a Vas megyei Bejcgyertyánoson született 1958-ban. A család az 1930-as években kedvezményezett kisiparosként kezdte iparszerűen űzni a kosárfonó mesterséget, az anyai nagyapa kilenc gyermekéből hatan lettek kosárfonók. Az ő szaktudásukra és hírnevükre alapult később 1952-ben a Bejcgyertyánosi Kosárfonó Háziipari Szövetkezet, ahol édesapja és édesanyja, majd később Zoltán maga is dolgozni kezdett.

1988-től önálló kisiparosként saját műhelyében űzi az ipart. Rendszeresen zsűrizteti is a tárgyait. 2000-től állandó résztvevője az Élő Népművészet Kiállításoknak, 2010-ben Gránátalma-díjban részesült. 2011-ben elnyerte a Népi Iparművész címet, és az Élő Népművészet XVI. Országos Népművészeti Kiállításon arany oklevéllel jutalmazták. 2009 óta tagja a Velemi Stúdió Népművészeti Egyesületnek. Rendszeres résztvevője az Országos Tiszaalpári Kosárfonó Találkozóknak, ahol többször lett első helyezett. Több mint tíz éve OKJ-s tanfolyamok keretében, a Kőszegi Írottkő-Natúrpark által szervezett kosárfonás alapfogásai elnevezésű tanfolyamokon, a Helyi Értéktár által szervezett 50 órás képzéseken és a Regionális Mester és Tanítvány Kiállítások keretében oktatja, terjeszti szervezett keretekben a vesszőfonás tudományát.

Pados Zoltán kosárfonó családfája:
Szülők: Szabó Katalin (1932–2014), Pados József (1929–1994)
Szabó ági felmenők, akik kosárfonással foglalkoztak:
nagyapja: id. Szabó Ferenc (1898–1993)
nagybátyjai: ifj. Szabó Ferenc (1921–1977),
Szabó László (1926–2002), Szabó Imre (1934–2022)
nagynénje: Szabó Margit (1930)
Pados Ági felmenők, akik kosárfonással foglalkoztak:
nagybátyjai: Pados Imre (1921–2005), Pados Lajos (1923–2007)
unokatestvére: Pados Katalin (1951)