A mézeskalács-készítő Radics család

A mézeskalácsipar Magyarországon az államépítés idejében keletkezett. A török hódoltság után Debrecenben és Karcagon alakult egy-egy különleges központ. Az első mézeskalácsos és viaszöntő céh 1619-ben alakult Pozsonyban, majd 1713-ban Debrecenben. Három fő tésztával dolgoztak. Az egyik az ún. finom, puha mézespuszedli, különböző ízesítésekben; a másik a cukortésztából készült, főként pirosra festett és díszített vásárfiák (tükrös szív, ló, baba); a harmadik az ún. ütőfás (vert) mézeskalácsok, amelyeket negatív faragású ütőfákba vertek bele és utána sütöttek meg. Ennek a legismertebb fajtája a kerek formájú „mézestányér”.

A Radics dinasztia az 1900-as évek elejétől foglalkozik mézeskaláccsal. Az elmúlt több mint 100 évben családról családra szállt a mesterség és vele együtt a recept, a technológia, a formák, eszközök sokasága is. Radics László a felesége révén csöppent ebbe a családba az 1970-es évek elején, apósától, Pázmándy Lászlótól tanulta a mesterséget. Az eltelt több mint 40 év bebizonyította, hogy méltó módon örökítette tovább a családi hagyományt. 1993-ban elnyerte a népi iparművész címet, 2005-ben Aranykoszorús mester, 2015-ben a Népművészet Mestere lett. Fia, Zoltán a feleségével közösen emelik új szintre a szakmát úgy, hogy a hagyomány megmaradjon.

Korábbi és mai mesterek időrendi sorrendben:
Pázmándy Gyula és Harsányi Eszter
Pázmándy László és Pázmándy Lászlóné
Radics László és Radics Lászlóné
Radics Zoltán és Radics-Kovásznay Linda

www.radicsmezeskalacs.hu