Az udvarhelyszéki Vargyas az erdélyi festett bútorok egyik legrégibb központja. Itt a legnevezetesebb bútorfestő-asztalos família a Sütő család. Nekik köszönhető a vargyasi bútor egyedi stílusának kialakítása és továbbvitele. A Sütő család stílusa a szomszédos községek bútorfestésére is erős hatást gyakorolt.
A család első két ismert szerepelője 1568-ban ács- és asztalosmesterként került Vargyasra. A Sütő jelenlegi portája 1773-ban épült kőből, a korábbi egyszerű faház helyére. A családban a bútor festésére utaló legrégibb eszköz az a festéktörő kő, amelyre 1680-ban véste rá nevét (II.) Sütő József, másik oldalára pedig 1754-ben Sütő István. Napjainkban is használják, a festékeket ugyanis a hagyományos módszerekkel, kazeinbe kevert pigmentek, ásványi színezékek felhasználásával, házilag készítik.
Sütő Levente Lehel, a Népművészet Mestere, apjától és nagyapjától tanulta a bútorfestő, asztalos és fafaragó tudást. Ő a 14. nemzedék a családban, aki továbbviszi a mesterséget. A néprajzi diploma megszerzése után visszatért a családi örökséghez, a hagyományos népi bútorok és használati tárgyak készítéséhez. Kompozíciók széles változatát alkalmazza abból a kincsből, amely az évszázadok során megőrződött a családjában. Munkái a világban sokfelé megtalálhatók, ő készítette többek között egy koppenhágai magyar vendéglő berendezését, Japánban egy 200 éves szamuráj ház rehabilitációját, vagy a berlini Magyar Nagykövetség berendezését. Gyakran kap meghívást nemzetközi fesztiválokra is.
Ma már a 15. nemzedék is dolgozik, amelynek tagja (IV.) Sütő István is.