A kékfestő Kovács család
KOVÁCS Miklós
„Nagyleveles” mintájú, indigóval festett kékfestő méteráru / 2012
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
KOVÁCS Miklósné SZABÓ Margit
„Nagyleveles” mintájú kékfestő méteráru és nyomódúcok 2012 és 1921
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
HOFFMANNÉ KOVÁCS Gabriella és HOFFMANN Gábor
„Fehérvári csipkés” kékfestő méteráru és nyomódúc / 2002 és 1925
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó : SULYOK Miklós
PANÁKNÉ KOVÁCS Mária
Szíves mintájú, kézi mintázású kékfestő terítő / 2021
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
PANÁK Ferenc (1951–2014)
„Régicsipkés” perrotin formával mintázott kékfestő méteráru „négyrózsás” bordűrrel és nyomódúc / 2013 és 1924
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
RUZICSKA-PANÁK Annamária
„Nagyágas” kékfestő méteráru és nyomódúcok // 2019 és 1923
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
PANÁK Veronika
„Ágas-kisvirágos” kékfestő méteráru / 2022
pamut alapanyag, hagyományos kékfestő technológia
Fotó: SULYOK Miklós
Hazánkban a kékfestőkelme napjainkig jelentős szerepet játszik a viselet és a lakástextíliák körében, a magyar kultúra része. A kékfestés hagyománya 2015-től a Magyar Szellemi Kulturális Örökség része, 2018-tól UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség része.
A Kovács család 1836 óta foglalkozik kékfestő textília készítésével, az apáról fiúra szálló mesterség első műhelyét a szépapa, Kovács Miklós Kecskeméten alapította. Fiai közül Miklós, az ükapa, Kiskunfélegyházán telepedett le 1878-ban. A dédapa, id. Kovács Miklós 1927-ben nyitotta meg műhelyét Tiszakécskén, majd 1962-ben feleségével, valamint fiával és menyével közös műhelyt építettek, ahol a mai napig együtt dolgozik a család három generációja.
A nagyapa, Kovács Miklós 1962-ben kékfestő mestervizsgát tett, majd népi iparművész címet kapott. 1985-ben a Népművészet Mestere, 2009-ben elnyerte a Pro Renovada Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán-díját, 2011-ben a Lengyel Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2019-ben
Kossuth-díjat kapott. 2020-ban a Nemzet Művészei közé választották. Felesége, Kovács Miklósné Szabó Margit 1982 óta népi iparművész.
Lányuk, Hoffmanné Kovács Gabriella 1982-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere, 1984-ben pedig a Népi Iparművész címet. Férjével, Hoffmann Gáborral a civil szakmájuk mellett aktívan vesznek részt a mesterség ápolásában. Fiatalabb lányuk, Panákné Kovács Mária 1989-ben lett Népi Iparművész. Férje, Panák Ferenc 2000-ben tett kékfestő mestervizsgát, majd 2002-ben megkapta a Népi Iparművész címet. 1992-ben Szentendrén együtt nyitották meg a mai napig egyedülálló kékfestő üzletüket, ahol a mesterség története, technológia mellett széles kínálaton mutatják be a kékfestő anyag felhasználásnak sokszínűségét, a hagyományos alapdaraboktól a mai kor igényeinek megfelelő alkotásokig. 2000-ben közösen alapítottak saját kékfestő műhelyt Budapesten.
Az apa, Panák Ferenc 2014-ben bekövetkezett halála után lányaik, a család 7. generációja, Panák Veronika és Ruzicska-Panák Annamária (aki 2019 óta a Népművészet Ifjú Mestere) folytatják a hagyományt.
