Landgráf Katalin, Penkala Éva és Szittner Andrea

Landgráf Katalin, Penkala Éva és Szittner Andrea egy helyről indultak: a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Rónai Éva volt a mesterük.
Landgráf Katalin a hétköznapi, mindenki számára elérhető textilek tervezésében találta meg a szakmai kihívást, amelyben a magyar népi szövés letisztult, egyetemes megoldásait megidéző és továbbgondoló művészi látásmód jelenik meg.
Penkala Éva a nyolcvanas években a textilművészek új generációjának tagjaként lépett a nyilvánosság elé a kárpitművészet megújítójaként tapint ható, melegséget adó, elgondolkoztató textíliáival. Tanulni, tanítani, szépséget adni – ez volt művészetének, életének célja.
Szittner Andrea a kézi szövés bonyolult kivitelezési folyamatain keresztül jelek, szimbólumok alkalmazásával, a generációkon átívelő örök hagyomány tudásával teremt kapcsolatot a tárgyait használó emberrel, szinte szakralizálja az emberi testre tervezett öltözékeket.
Pályájuk középpontjában az egyik legegyetemesebb kézművesség, a szövés áll, de különböző utakon jártak – gyári textiltervező, faliképtervező művész, kézműves szövő –, ám a tanításról ugyanazt gondolták, ugyanolyan elhivatottan akarták a textil, a szövés csodálatos világát megmutatni hallgatóiknak az egyetemen, diákjaiknak középiskolában, pedagógusoknak továbbképzéseiken, mindenkinek. Közös vállalásuk a Nagy Szövéskönyvben öltött testet. Olyan kézikönyvnek szánták, amelynek nem az a célja, hogy bemutassa egy-egy tárgy elkészítését, hanem az, hogy az olvasók az alapismereteken túl a technikák történetét és gyakorlati alkalmazását is megismerhessék.
Tanítványaik nemcsak az iskolákban, közvetlenül oktatott hallgatókból kerülnek ki, hanem a könyvek által elért nagy kézműves közösségből is. Sokan éppen könyveik hatására kezdtek szőni. Tervezőként, oktatóként, kézműves kiadványok és tankönyvek szerzőiként meghatározó szerepet játszanak a szövéssel foglalkozó művészek, kézművesek körében.