Bársony Mihály és tanítványa

Bársony Mihály (1915–1989) a Népművészet Mestere, a Dél-Alföld zenei hagyományainak egyik legkiválóbb és legnagyobb hatású személyisége. Kiváló zenész volt; tekerőn, klarinéton és citerán is nagyszerűen muzsikált, az 1930-as évektől kezdve Tiszaalpár és a környező tanyavilág megbecsült hangszerjátékosa volt. Első tekerőit is ekkor készítette, bizonyos értelemben folytatta a nagy múltú szentesi tekerőkészítő hagyományt. Fiatal korában szívesen foglalkozott mindennel, ami fából készült. Ajtót, ablakot, tetőszerkezetet, lovas szánt, hordót készített, még órát is javított. Az 1972-ben indult táncházmozgalom ifjú zenészei sorra zarándokoltak el a tanyájára, és alig akadt Magyarországon olyan népzenei együttes, akinek ne lett volna tőle tekerője. A Bársony-tekerő ma is fogalom nemcsak hazánkban, hanem a világ minden sarkában. Bársony Mihály élete során 213 tekerőt és több száz citerát készített. Halála után műhelyének szerszámai, sablonjai, félkész
hangszerei Szerényi Bélához kerültek.
Szerényi Béla (1972) Budapesten született, klasszikus és népzenei tanulmányok után a Hangszerészképző Iskolában hegedűkészítést tanult. Az 1980-as évek közepétől járt gyűjteni Bársony Mihályhoz és a kistérség idős paraszt muzsikusaihoz. 1990-ben kezdett önálló vállalkozásba, azóta több mint 500 tekerő készült a műhelyében. Az elmúlt évtizedekben tanulmányozta a múzeumokban megőrzött régi tekerők technikai megoldásait, formavilágát, és ezek alapján alakította ki saját stílusát. Előadóművészként és tanárként érzékenyen reagál a hangszerrel szemben támasztott igényekre, korunk hangzásideáljának megfelelően változtatta és formálta a magyar tekerő hangképét. Tudását – elsősorban zenei tapasztalatait – tanítványok sora viszi tovább, közöttük két kiváló tehetségű fiúgyermeke, if. Szerényi Béla és Szerényi Domokos.