Részegész művészet

II. Népművészeti Nemzeti Szalon 2023

A 2017-es Körülöttünk címmel megrendezett iparművészeti, illetve a 2018-as Kéz/Mű/Remek című népművészeti szalonok sokunknak megmutatták, hogy a két művészeti tevékenység közt a magas minőségű kézművesség lehet összekötő kapocs. Előbbinek számomra fontos témája volt az egész eddigi civilizációnk alapját, benne a kéz alkotómunkáját fenyegető mesterséges intelligencia, az általa vezérelt, felerősödő robotizáció problematikája. Az iparművészet jelenéről, jövőjéről rendeztünk is egy konferenciát a Műcsarnokban, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetével közösen.

Több előadó is foglalkozott a kézi alkotómunka tradíciói meg- őrzésének kérdéskörével. Jómagam Csíkszentmihályi Mihály flowelméletére hivatkoztam – őt idézi az idei, második népművészeti szalon főkurátora, Vetró Mihály is: „A kultúra evolúciója mögött ott rejlik az a szükséglet, hogy egyre bonyolultabb képességeket fejlesszünk ki, és folyamatosan fenn tudjuk tartani az öröm szintjét […] Ez kövezi ki az utat a ma még csak elképzelt leszármazottaink előtt, akik bölcsebbek és összetettebbek lesznek, mint mi.” 01 A szalon kurátorai, Vetrótól Kolozsvári Istvánig, szintén e folyamat részei.

A következő év népművészeti szalonját tervező munkánk egyik vezérfonala és az akkori Minta című bevezetőm főtémája a népi kultúra átfogó kutatásának folyamata volt, annak a kiállításban való megmutatását igényeltem, mivel jelenkori megjelenítését nem tartom elég erősnek. A szalonok tematikáinak koncepciója az előző tanulságai nyomán és az eltelt öt év alatt tovább finomodott, és örömmel látom, hogy a jelen népművészeti szalon előkészületei során ez a cél még inkább meg tud valósulni.

Sokat jelentett számomra egy, a Csíkszentmihályi pszichológiájával paralel filozófiai elmélet megismerése is, melyet Ken Wilber könyve, A Működő Szellem rövid története közvetített, a teremtés/evolúció léptékében. Koncepciója a keleti és a nyugati ember életszemléletének különbségeit elemezve, azok labirintusában is jól tájékozódik.02 A mű a kozmosz-mikrokozmosz rendszerét összefoglaló gondolat-tezaurusz. Tény, hogy a keleti modern ember a legmagasabb technológiák jelen idejében is identitása fontos részeként őrzi a hagyományait, a népművészetet. A tudós a sokféleképpen értelmezendő közös mintázatok fogalmával indítja elemzését. Húsz mintát foglal elméletté. Az elsőben a Magyarországról származott Arthur Koestlerre hivatkozik, aki bevezette a holon fogalmát. Wilber ezt folytatva olyan entitásokra utal, melyek egészek, de egyben egy másik egész részei. Részegészek, holonok. Akár a teremtésben is.

Magyarázatul Wilber egy tréfás mítoszt mesél el a királyról, aki elmegy a híres tudóshoz és azt kérdezi tőle: „miért nem esik le a Föld?” A bölcs válasza: „Mert egy oroszlánon áll.” Király: „És miért nem esik le az oroszlán?”. A tudós azt feleli: „Mert egy elefánton áll.” „És min áll az elefánt?” Válasz: „Egy teknősbékán, de felség, ne kérdezze tovább, mert lefelé már csupa teknősbékák állnak.” Akármeddig megyünk lefelé, újabb holonokat találunk. Azaz a valóság nem dolgokból és folyamatokból áll, hanem részegészekből, holonokból. Mind a szubatomi részecske, mind a sejt és a szimbólum, a kép vagy a fogalom is holon. A tudós mintái nyomán az emberi szféra, a szimbólum, a tevékenység mind olyan rendszerek, melyekben a népi műveltség/művesség a mese teknősbékái. Bennük vannak az ősök, de a jövő tudásának felső holonjai is.

Az idei szalon nagytermei is tulajdonképpen holonok. Az első, az Örökítés terme – kurátora Kolozsvári István – a nádudvari módszerre alapoz. A családok: időrétegek, az azokban továbbadott mesterségbeli/művészeti tudást, a tradíciót a dinasztiák őrzik.

Vetró és kurátortársai kiemelik az új részegészekbe való átemelés szemszögét, amit Lükő Gábor nyolcvan éve A magyar lélek formáiban visszakeresett. A wilberi terminus technicussal kifejezve, az emberben kettősség munkál: az egyik a rész jelleg, másik az egész jelleg. A mai ember a kettős egység fenntartását a redukciók rabjaként elfelejtette, de a népművészet legkiválóbb művelői máig tudják és művelik.

A második, Gyöngyvel leveledzik címet kapott nagyterem rész és egész viszonyát az alkotót – akár népművész, akár társművész – középpontba állítva vizsgálja. Ifjúkorom – és azóta több generáció – csak a hivatalos oktatási intézményből kilépve találkozhatott Pap Gábor előadásaival. A Műcsarnoknak és a szalon közönségének most megtisztelő lehetőség, hogy Pap Gábor sokáig tudományos apokrifnek minősített gondolatai nyomán állhatott össze ez a tér. Ezt az 1977-es kecskeméti, legendás A népművészet szellemében című kiállítás ihlette.03 A kurátorok olyan kortársaink műveiből válogattak, akikre a népművészet elemi erővel hatott/hat. Akik nem fogadták el, hogy a népművészet felépítmény jellegű és az azt meghatározó gazdasági-társadalmi alapokhoz kötődne, sőt: akik a népművészet örökségével gazdálkodtak.

A kecskeméti kiállítás katalógus címlapján Korniss Dezső: Szűrmotívum, záró borítóján Deim Pál: Szentendrei városháza című munkái láthatók. A régi kiállítást ma Ken Wilberrel értelmezem: „Tehát a holonok nemcsak cselekvőképességgel rendelkeznek, mint egészek, hanem a többi résszel együtt beleilleszkednek egy másik egészbe (részvétel). Ha akár a cselekvőképesség, akár a részvétel dolgában mulasztást követnek el, egyszerűen megszűnnek. Végük van.” 04 Ez rímel Pap Gábor látleletére, elszánt, cselekvésre ösztönző programjára.

‘77-ben Pap Gábor sok iróniával és nagy bátorsággal írta: „A népművészet sorsa […] napjainkban örvendetesen visszakerül azok kezébe – az alkotókéba –, akikéből a társadalom differenciálódásának egy adott történelmi szakaszában (akkor szükségszerűen) ideiglenesen kikerült.” 05 Az akkor hét műfajban bő száz kortárs művet felvonultató tárlat alkotóiból többeket kiemelek: Halmy Miklós, Keserü Ilona, Korniss Dezső, Lantos Ferenc, Martyn Ferenc, Tóth Menyhért, Deim Pál, Honty Márta, Kő Pál, Samu Géza, Nagy Márta, Szunyoghy András és Kótai József. Műveikből több itt lesz most is a kiállítás második termében.

A harmadik terem a Harminchárom címet kapta, ennek kurátora Igyártó Gabriella, aki évtizedek óta a fiatal népművészeket összefogó mozgalom és a népművészet-oktatás kiemelkedő személyisége. A krisztusi kort jelző szimbolikus szám a kiállító fiatal alkotók létszámát is jelöli.

A hangszerészek és a zenei részek, valamint a kísérőprogramok összefogása Szerényi Béla előadóművész-hangszerkészítő munkáját dicséri, aki a magyarországi népzenetanítás legrégebbi műhelyének vezetője.

A két oldalteremben a már említett folyamatosság és az átjárások részegész értelmében a népművészeti filmalkotások – Rockenbauer Zoltán válogatásában – akár időben visszább is nyúlva adnak többletet az idei szalonhoz. Hozzá a jelenben – a ma éledő, akár családi léptékű mikro-gazdálkodás révén – az alkotó emberre és kézműves alkotó munkájára fókuszáló, jövőt ígérő fotókiállítás – kurátora Tulipán Zsuzsanna – zárja a szalon térsorát.

Az áldozatos munkáért köszönetemet szeretném kifejezni a kurátoroknak. Elismerésem Szerdahelyi Júlia szervezőnek és asszisztens csapatunknak, a látványt tervező Dévényi Tamás építésznek, valamint Csontó Lajos grafikusnak. Köszönet a kiállítóknak és a támogató Magyar Művészeti Akadémiának.

 

Szegő György DLA

a Műcsarnok művészeti igazgatója

 

Jegyzetek:

01 Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, 1997.

02 Ken Wilber: A Brief History of Everything. Shambala, Boston, 1996. Magyarul: A Működő Szellem rövid

története. Ursus Libris, 2003.

03 Pap Gábor: A folklorizmustól az élő népművészetig. Kecskemét. 1976. Kiállítási katalógus.

04 lásd a 2. jegyzetet

05 lásd a 3. jegyzetet